A gyermek nyelve a játék

 Nem kell szakmai tapasztalat, elég csak a józan ész. S már kezünkben a kulcs a gyermekhez. Hiszen könnyű kitalálni, ha szinte minden nap agresszív jeleneteket játszik a gyerek, hogy az életében magas a feszültség, és a játékban adja ki. Ismerjük el, hogy a gyerek okos, mert tudja, hogy verekedni nem szabad, de ha mindig összeütköznek a vonatok a játékban, az senkit nem zavar. Sőt azon sem kell hosszasan gondolkodnunk, ha oviban királylányosat játszik, akkor az óvodai beszokás talán nem zökkenőmentes, de ha mindennap királylánnyá válhat, akkor mindjárt barátságosabb hely lesz az óvoda. Továbbá abból is tudunk olvasni, ha szinte mindig egyedül játszik. Ez jelzés-értékű. Ki kell derítenünk, hogy egyedül jobban érzi magát, vagy nem tud kapcsolatot teremteni, vagy nem mer barátkozni

Játszik a gyermek 

A játék a kisgyermek életének legfőbb örömforrás, a gyermekhez legközelebb álló, legtermészetesebb tevékenység. Az egészséges kisgyermek mindig és mindennel szívesen, könnyedén, belefeledkezve játszik. Ez a gyermek mind testi, mind lelki fejlődésének alapfeltétele.

A gyermek a játék során ismerkedik meg elsősorban a környezetével: a különböző eszközökkel játszva megismeri a tárgyak rendeltetését, a velük való bánásmódot. A játék fejleszti a gyermek képzeletét, kombináló képességét, kézügyességét. A játék végigkíséri az egész gyermekkort.

A szülők akkor járnak el helyesen, ha nemcsak eltűrik gyermekeik játékát, hanem azt jó érzéssel, megértéssel fogadják és segítik gyermekeiket, hogy minél jobban, elmélyültebben játszhassanak.

A gyermeknek tehát játszani kell! Játszani kell, mert ez a tevékenység nemcsak lefoglalja, nemcsak fantáziáját működteti, hanem számára szórakozást is jelent. Nem rosszindulatból faragcsál, nem szemetelési vágyból lesz tele cérnával a szoba, ha a kislányka babaruhát varrogat. Ezek hozzátartoznak a gyermek életéhez, szükség van rá, de a felnőttek türelme, irányítása kell ahhoz, hogy ebből a játékból olyan valamik legyenek, amelyek hatással vannak a gyermek egész lényére. Az alkotás nemcsak a felnőttnek öröm, örülni tud annak a gyermek is – , ő leginkább. Bármivel játsszon a gyermek, a játék jellege és annak tárgyai feltétlen legyenek összhangban a gyermek korával, szellemi és fizikai képességével.

Két dologra kell a játék kapcsán ügyelni a szülőknek. Az egyik, a gyermek jellemformálása, feltétlen önbizalma, alkotókészsége, önállósága és pályaválasztása szempontjából nagyon lényeges: amit csinált, értékelje a felnőtt. Hiszen, ha készen van az a valami, a gyermek bemutatja, és vár valami értékelést. Ilyenkor a szülő vagy dicsér, vagy okos szóval, néhány mozdulattal kijavítja a rosszat, de mindenképpen elismeri, hogy a gyermek tett, csinált valamit. A dicsérethez az „ügyes” jelző a legmegfelelőbb.

A másik, amit szintén ne hagyjunk figyelmen kívül, a rendre nevelés. Szoktassuk rá a gyermeket arra, hogy ne hagyja szanaszét maga után a holmikat, ha befejezte a tevékenységet, rakjon mindent a helyére. Tartozzon a játékhoz az is, hogy a játék kellékeit elrakja oda, ahová a szüleivel egyetértésben elpakolni szokta. Folyamatosan tudatosítsuk csemetéinkben: a kultúrembert rend és tisztaság jellemzi. A gyermek rendszeretetre való nevelése és szoktatása nem idomítás.

Természetes, hogy a játékok nagy része kisebb-nagyobb rendetlenséggel jár, de ahol a gyermek fantáziája megmozgatja a tárgyakat, ott a tanulással sem lehet különösebb baj, hiszen lassan-lassan tudatosodik benne a munka fogalma, amihez alapvetően hozzátartozik a játék is.